The snow which crandle into a dream…

A h�, mely �lomba ringat…

�lmosan nyitogattam szemeimet. El�g f�radt voltam. Az ut�bbi id�ben el�g sok k�ldet�st kellett csin�lnunk. De v�gre… v�gre elj�tt ez a nap is.

El�g s�t�t volt a szob�mban, �gy nem t�l sokat l�ttam, amikor kinyitottam a szemeimet. F�radt is voltam. R�gt�n ny�jt�ztam �s a m�sik oldalamra fordultam. Semmi kedvem nem volt felkelni. Magam el� merengtem. Az el�z� nap esem�nyeire gondoltam. Amint el�nt�ttek az �rzelmek sz�vem �sszeszorult �s s�s k�nnycseppek �ztatt�k az arcomat. Hogy lehettem ennyire bolond?

Arcomat a p�rn�ba f�rtam. Megb�ntottam a legjobb bar�tn�met. Ezt sosem bocs�jtom meg magamnak.

Hirtelen az �r�mra pillantottam. 10 �r�t mutatott. Hogy tudtam eddig aludni? Abban a pillanatban kipattantam az �gyb�l. �t�lt�ztem, de most nem a szok�sos ninja �lt�z�kemet vettem fel. Felvettem egy vil�gosk�k topot �s arra egy el�g meleg hossz� ujj�t, Egy feh�r hossz� nadr�got vettem m�g fel. Meleg zoknit h�ztam, majd belel�ptem egy k�zeli cip�be. S�lat tekertem a nyakam k�r�, majd kil�ptem a h�zb�l. Amint kil�ptem, olyan volt mintha az eg�sz vil�g egy nagy f�nyg�mb lenne. Hunyor�tottam. H�t nem �ppen kellemes, ha valaki �pp az el�bb �bred �s kimegy a f�nyre. Amint kezdett hozz�szokni a szemem a sok f�nyhez, akkor t�rult csak el�m az igazi l�tv�ny. Eg�sz Konohat h� bor�totta. �S m�g bor�tani is fogja, mert esett a h�. Csod�latos l�tv�ny volt. Elmosolyodtam, majd elindultam k�rben�zni a faluban.

Sok gyerek volt kint. Mindenki j�tszott. Volt, aki h�ember �p�tett, voltak, akik cs�szk�ltak, de a t�bbs�g ink�bb h�goly�zott. Nekem is kedvem t�madt hozz�, de m�gis szomor� voltam, hisz a legjobb bar�tn�m nagyon haragszik r�m.

Ahogy eln�zegettem a kirakatokat, sok gy�ny�r� dolgot l�ttam, de m�gsem olyanok, amikre sz�ks�gem lenne. Sokan most v�s�rolnak be az �nnepekre. Nekem is ez a tervem, persze, ha megtal�lom, amire sz�ks�gem van. De semmi! M�lyet s�hajtottam, majd megl�ttam egy r�gis�g keresked�s f�le boltot. M�rt ne? H�tha!

Bel�ptem az ajt�n, �s egy �reg ember k�sz�nt�tt.

- J� napot angyalom. Valamiben seg�thetek?

- Csak k�r�ln�zek. Egy k�l�nleges aj�nd�kot keresn�k. – mosolyogtam vissza.

- Kinek lenne? H�tha tudn�k seg�teni neked.

- Egy bar�tomnak. �pp a minap vesztem vele �ssze �s szeretn�k vele kib�k�lni… - de a mondat v�g�re elhalkultam. M�g mindig magamat hib�ztatom. De ki m�s lenne a hib�s? �n voltam olyan ostoba.

- �rtelek. Tudn�k aj�nlani valamit. – mondta majd elt�nt, de p�r perc m�lva visszat�rt. – Gyere csak.

�rdekl�dve l�ptem k�zelebb a pulthoz. A kez�ben egy nagyon aranyos aj�nd�k volt. R�gt�n megtetszett. Elmosolyodtam.

- Tetszi. Megveszem.

Kifizettem a term�ket, az �regember beletette egy kis zacsk�ba. Elk�sz�ntem �s m�r mentem is. El�g hideg volt kint. �s ma m�g semmit sem ettem. �s szomjas is volt. Egy meleg te�t el tudtam volna k�pzelni.

Le�ltem egy padra a park k�zel�ben. El�vettem az aj�nd�kot �s n�zegetni kezdtem. Rem�lem tetszeni fog neki.

- Nocsak, nocsak. Ilyen hidegben �s egyed�l? – hallok meg egy ismer�s hangot.

A hang ir�ny�ba ford�tottam a tekintetemet. Jobbra �llt a sensei-em. Vajon mit keres itt?

- Nagyon sz�p aj�nd�k. Neki vetted? – k�rdezi, k�zben le�l mell�m a padra.

- Igen. Szeretn�m kiengesztelni. – mondtam leszegezett fejjel. – Megb�ntottam. Rem�lem, az�rt megbocs�jt nekem.

- Biztos vagyok benne. Gyere. – mondta majd fel�llt.

- De hova? – k�rdeztem �rtetlen�l.

Nem sz�lt semmit csak k�vettem. Vajon hova visz Shikamaru-sensei? Negyed �ra gyalogl�s ut�n meg�llunk egy h�z el�tt. M�r teljesen �tfagytam. Bel�pt�nk a h�zba, de m�g mindig nem sz�ltunk egym�shoz.

- V�rj meg itt! – sz�lt majd elt�nt egy m�sik szob�ban.

Le�ltem az asztalhoz. Olyan j� meleg volt a h�zban. Levettem a s�lat �s k�rben�ztem. Nem t�l sok minden volt. El�vettem az aj�nd�kot �s ism�t tanulm�nyozni kezdtem. Olyan kicsi, de m�gis sz�p. Elmosolyodtam, ahogy jobban megvizsg�ltam a t�rgyat.

- Tess�k. – zavar meg egy hang �s egy meleg te�t ny�jt fel�m a megzavar�m.

- K�sz�n�m sz�pen! – k�sz�n�m meg majd elveszem a te�t.

Apr�kat f�jtam te�m f�l�tt �s kicsit kortyolva kezdtem el inni. J�l esett nem tagadok, de az�rt �gy kicsit forr�. Nem szeretn�m le�getni a nyelvemet. Ez a tea �leter�t lehelt bel�m �s a szoba melege is teljesen felmeleg�tett. Mikor megittam a te�t letettem a poharat az asztalra.

Nem sz�ltam semmit sem. Magam el� n�ztem �s lej�tsz�dtak az el�z� nap esem�nyei. Sz�foszl�nyok �s k�pr�szletek. Eml�kszem esett a h�. Az erd� sz�l�n voltunk, Shikaichi, Ayame �s �n. �ppen h�goly�ztunk. De k�s�bb besz�lget�s kezd�d�tt, amikor pihen�t tartottunk a j�t�kban. �S ekkor j�rt el a sz�m. Hogy �n mekkora egy idi�ta vagyok.

Ism�t s�rni kezdtem. Nem tudtam visszafojtani a k�nnyeimet. Hi�ba pr�b�ltam. Jobb kezemet arcomra tettem. Sz�gyelltem magamat.

Egy es�lyem maradt most m�r. Nem menek�lhetek �r�kre.

- Nagyon sz�pen k�sz�n�m, sensei! – mondtam k�nnyeimmel, meghajoltam, elvettem a cuccaimat �s m�r ott sem voltam.

Lassan s�t�ltam a h�ban. Semmi nem zavart. Az sem ha megf�zok. M�lyen elgondolkodtam. Csak akkor eszm�ltem fel, amikor a h�zamhoz �rtem. M�g mindig nem siettem. Mikor bel�ptem a szob�ba f�nyt csin�ltam. Reggel annyira siettem, hogy a red�ny�ket sem h�ztam fel. Feltettem egy adag te�t, mert el�gg� hideg volt kint, �s r�ad�sul lassan is j�ttem haza. Kell most a meleg. Le�ltem az asztalhoz �s el�vettem egy pap�rt �s egy tollat. Gondolkozni kezdtem. Mit �rhatn�k? Sosem szerettem leveleket �rni. Az agyam csak �gy kattogott.

„Shikaichi-neechan!

Tudom, hogy mennyire haragszol r�m. Nagyon sajn�lom a t�rt�nteket. Mindent b�nok m�r. Ha m�g �rdekl�dsz egy idi�ta r�nt k�rlek gyere fel hozz�m az este folyam�n.

A legjobb bar�tn�d: Kyoro”

�rtam le a k�vetkez�ket a pap�rra. Fel�lltam �s megn�ztem a te�t, ami k�sz is lett. Sok�ig gondolkozhattam. Ki�nt�ttem egy adagot egy poh�rba, majd vissza�ltem az asztalhoz. Tov�bbra is a pap�rt fix�roztam. M�gis hogy juttassam el ezt a levelet hozz�? M�g b�tors�gom sincs. Megfogtam az aj�nd�kot, a levelet �s a te�mat �s bementem a szob�mba. Le�ltem az �gyamra. Ism�t elgondolkoztam �s el�j�ttek a m�ltkori eset k�pei. M�rt nem tudom elfelejteni? Tal�n ez a b�ntudat? Enn�l rosszabb eml�kem ne legyen. De b�rcsak meg sem t�rt�ntek volna.

�sszegy�rtem a pap�rt majd h�trahaj�tottam. Nem tudom megtenni. Egy gy�va f�reg vagyok.

- Akkora egy idi�ta vagyok. – m�rgel�d�k.

Ism�t s�rni kezdek. A k�nnyek arcomon folynak v�gig, majd elv�lnak arcomt�l �s v�g�l a te�mban, vagy a sz�nyegen t�nnek el.

- H�t nem tagadok… - ez a hang – t�nyleg idi�ta vagy. – a hang ir�ny�ba terel�d�tt a figyelmem.

- Shikaichi… - sz�ltam halkan, szinte m�r csak magamnak.

Nem sz�lt semmit sem csak leny�lt a pap�rdarab�rt. Kinyitotta �s arc�b�l l�ttam, hogy elolvasta. H�t nem vagyok valami sz�nok. De a l�nyeg benne van. M�g mindig nem sz�lt semmit sem. Aggaszt ez a nagy cs�nd. Hirtelen elindul fel�m. Le�l mell�m az �gyra. �rdekl�dve tekintek fel�. Fel�lt t�r�k�l�sben az �gyon. Szembefordultunk egym�ssal. A szemkontaktus megvolt. De az �n szememben nem �ppen a hat�rozotts�g volt felfedezhet�, ink�bb a b�nat. Sz�nalmas vagyok.

- Shikaichi �n… - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- El�g. Nem csak te vagy a hib�s?

- De h�t…

- �n is hib�s vagyok. Mindketten idi�t�n viselkedt�nk. De a szavaid azon a napon…

- F�jtak… - fejeztem be a mondat�t.

B�rki m�snak rosszul estek volna azok a szavak. B�ntottam. Nem testileg! A szavaimmal m�ly sebet okoztak neki. S�rtegettem. �n vagyok a vil�g legrosszabb bar�tn�je.

- Shikaichi lenne neked valami… - mondtam halkan majd magam m�g� ny�ltam a kis zacsk��rt.

- �n is hoztam neked valamit. – mondta majd � is el�vett egy zacsk�t.

Ez most nagyon meglepett. �n b�ntottam meg �s m�g vett nekem valamit? Nem �rdemel meg engem.

- Egyszerre? – k�rdezi �s r�gt�n r�n�ztem.

- Egyszerre. – v�laszolom, mikor r�j�v�k, mire szeretett volna az el�bb tudtomra adni.

Egyszerre cser�l�nk aj�nd�kot. R�gt�n ki is vessz�k �s led�bbenek. De hiszen ez… ugyanaz az aj�nd�k. K�nnyek kezdek el folyni a szememb�l.

- Ez meglepett. Sosem gondoltam volna. L�tod csak egyek vagyunk. – mondja mosolyogva.

- Shikaichi…

- Ez eddig a legszebb aj�nd�k, amit valaha is kaptam. – ez az �szinte mosoly.

- Shikaichi! – borultam s�rva a nyak�ba. A tea, ami az �lembe volt a sz�nyegre borult. Az aj�nd�kot szorongattam a kezemben. – Boldog kar�csonyt! – mondom teljesen �szint�n.

- Neked is boldog kar�csonyt! – suttogja.

Nekem is ez a legjobb aj�nd�k, amit valaha is kaptam.

Hosszas s�r�s ut�n kezdtem megnyugodni. J�l esett, hogy �jra kib�k�ltem vele. � a legjobb bar�tn�m. Soha senki nem foglalkozott velem ennyit.

Feltakar�tottuk, amit ki�nt�ttem, majd kiment�nk a konyh�ba. Az aj�nd�kot a szobai asztalomon hagytam. Csin�ltunk s�tem�nyt �s feld�sz�tett�k a lak�st is. Nagyon j�l �reztem magamat.

Mikor kezdett k�s�re j�rni, csak akkor k�sz�nt�nk el egym�st�l. �sszepakoltam a konyh�ban �s elmosogattam. Nem tudtam elhinni, hogy Shikaichi megbocs�jtott, pedig nem voltam kedves vele, azon a bizonyos napon. M�rt tette? Miut�n befejeztem a mosogat�st megettem m�g p�r s�tem�nyt, majd bementem a szob�mba.

Az �jjeli szekr�nyemen ott volt. Az a bizonyos t�rgy. R�n�ztem. Fura volt, hogy ugyanazt siker�lt venn�nk. K�zelebb l�ptem a b�torhoz. Felvettem r�la a kis t�rgyat. Egy g�mb. Bel�l egy h�zzal, k�t l�nnyal �s sok h�val. Felr�ztam �s esett a h�. Elmosolyodtam. Letettem a t�rgyat.

Gyorsan �t�lt�ztem, majd beb�jtam a meleg�gyba. Kezembe vettem is a h� g�mb�t. Egy ideig n�ztem, majd ism�t felr�ztam �s visszatettem az �jjeli szekr�nyre. Lekapcsoltam a l�mp�t �s fejemet a p�rn�ra tettem. Lehunytam a szemeimet. F�radt voltam.

- Boldog kar�csonyt… Shikaichi… - mondtam halkan majd elnyomott az �lom.

�lmomban a h� g�mb lebegett el�ttem. Ahogy a k�t l�ny ott volt… ak�rcsak �n �s Shikaichi. �s ahogy a g�mb�n bel�l esik a h�. Egy �r�kk� val�s�g. Egy k�rforg�s. Ha meg�ll, el�lr�l kezd�dik. �s ez ringat minket �des �lmunkba.

Boldog kar�csonyt mindenki!